Az életünk során mindannyian találkozunk olyan kapcsolatokkal, amelyek tükröt tartanak nekünk. De vajon mit látsz meg ebben a tükörben? Képes vagy észrevenni, hogy a másik személy nem csupán a jelenlegi helyzetet mutatja, hanem a múltban történt sérüléseinket is? A gyermeki énünk sérülései gyakran ott rejlenek, ahol nem is várjuk, és amikor belépnek az életünkbe új kapcsolatok – legyen szó munkahelyi, baráti, vagy párkapcsolati viszonyokról –, akkor lehetőségünk van arra, hogy ezeket a sebeket észrevegyük és gyógyítsuk.
Mi történik, amikor a gyermeki énünk sérült?
A gyermeki énünk az a részünk, amely a korai életünkben alakult ki, és amely a gyermeki tapasztalatainkra, érzelmeinkre és reakcióinkra alapozódik. Ha gyermekkorunkban nem kaptuk meg a megfelelő érzelmi támogatást, ha elhanyagoltak minket, vagy ha fájdalmas élményekkel kellett szembenéznünk, akkor ezek a sérülések nem tűnnek el felnőttkorunkra. Inkább magunkkal visszük őket, és a későbbi kapcsolatokban ezek a sérülések „aktiválódnak”, sokszor anélkül, hogy tudatosan észrevennénk.
Ilyenkor mi történik? A másik személy, legyen az egy barát, munkatárs vagy partner, hirtelen azzal a hatással bírhat ránk, hogy felidézi gyermeki énem sérüléseit. A legapróbb gesztusok, szavak vagy viselkedések tükröt tartanak, és mintha nagyítóval néznének rájuk. A másik személy gyakran anélkül, hogy tudná, olyan érzéseket és reakciókat vált ki bennünk, amelyek gyökerei egészen a gyermekkorunkig nyúlnak vissza.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy gyermeki énünk sérült?
Az első lépés az önismeret. Ha azt veszed észre, hogy valaki olyan érzelmi reakciókat vált ki belőled, amelyek túlságosan erősek, vagy amelyek nem illeszkednek az adott helyzethez, akkor valószínűleg a gyermeki éned sérülésére reagálsz. Például, ha egy munkahelyi konfliktus során teljesen kifordulsz magadból, sírsz, vagy túlzottan védekezővé válsz, annak oka lehet, hogy egy korábbi élmény, amikor nem érezted magad meghallgatva vagy elismerve, most újra aktiválódott benned.
Ilyenkor érdemes magunkkal szemben őszintén megvizsgálni, mi történik bennünk, és felismerni, hogy nem csupán a jelenlegi helyzet váltott ki ilyen intenzív érzéseket, hanem egy régi, feldolgozatlan fájdalom.
Mi a következő lépés? A gyógyulás és a megoldás keresése.
Miután felismered, hogy gyermeki éned sérült, a következő lépés a gyógyulás felé vezető út. Mindenki más ütemben és más módon dolgozza fel a saját sebeit. Egyeseknek gyorsan megy, másoknak hosszabb időre van szükségük. A legfontosabb, hogy ne siettessük a folyamatot, hanem megengedjük magunknak, hogy a megfelelő időben és módon gyógyuljunk.
A gyermeki éned gyógyításához elengedhetetlen az önelfogadás és a szeretet. Ehhez a következő lépéseket teheted:
- Bocsáss meg magadnak. A gyermekkorban hozott sérülésekért nem te vagy a felelős. Az, amit átéltél, nem tükrözi azt, hogy ki vagy, vagy hogy mennyire érdemes vagy szerethető ember vagy. Bocsáss meg annak a kisgyermeknek, aki fájdalmat érzett, és adj neki a szeretetből és elfogadásból, amit akkor nem kapott meg.
- Vedd észre a tükröt. Amikor mások tükröt tartanak nekünk, ne a sértést vagy a támadást lássuk, hanem az őszinte tükörképet. Ők segítenek megmutatni, mi az, amit még nem dolgoztunk fel. Ne vádold őket, hanem értékeld azt, amit neked adnak.
- Kérj segítséget. A gyermeki éned gyógyítása nem könnyű feladat, és sokszor külső segítségre van szükség. Lehet, hogy egy terapeuta, egy coach, vagy egyszerűen egy támogató barát segíthet abban, hogy felismerd a sérüléseidet, és a megfelelő módon dolgozz rajtuk.
- Tedd meg a belső munkát. A meditáció, az önreflexió, a naplóírás vagy bármi, ami segít kapcsolatba kerülni a belső világoddal, segíthet a gyógyulásban. Bármilyen eszközt használhatsz, amely segít visszanyerni a kapcsolatot a gyermeki énedhez.
Engedd meg magadnak a gyógyulást!
A gyermeki éned gyógyítása nem gyors folyamat, de mindenképpen érdemes belekezdeni. Ahogy egyre inkább felismered, mi váltja ki a fájdalmat, és elkezded megérteni a mögöttes okokat, úgy egyre inkább képes leszel feldolgozni a sérüléseidet. És miközben ezt teszed, ne felejtsd el: minden kapcsolat, amit tapasztalsz, a gyógyulás eszköze lehet. A másik személy gyakran azért jön az életedbe, hogy tükörként segítsen rámutatni arra, amit még meg kell gyógyítani.
Ne hagyd, hogy a múlt fájdalmai határozzák meg a jövődet. Tudd, hogy mindig van lehetőség a változásra, és hogy a gyógyulás egy belső munka, amihez a legfontosabb kulcs a szeretet és az önelfogadás. Te vagy az, aki képes meggyógyítani a sebeidet, és ahogy teszed, egyre inkább a teljes önmagadhoz térhetsz vissza.
Gyógyulj meg, és engedd meg magadnak, hogy boldog és egészséges kapcsolataid legyenek – legyenek azok munkahelyi, baráti, vagy párkapcsolatok.
Horváth Valéria
szakértő, tréner