Képzelj el egy nőt, aki a harmincas évei végén jár, tudja, mit akar az élettől, van karrierje, vannak céljai, és talán már túl van néhány csalódáson. Elérkezik az a pont, amikor szeretne egy hozzá méltó társat találni – egy érett, tapasztalt, stabil férfit. Ránéz a „piacra”, és mit lát? Egyik oldalon a foglalt, nős, kapcsolatban élő férfiakat, akik már „elkelték” magukat. A másik oldalon pedig azokat, akik szabadok – de valamiért eddig nem kellett senkinek.
Felmerül a kérdés: Hol vannak a normális, értelmes, elköteleződésre képes 40-es férfiak? És vajon miért tűnik úgy, hogy aki még elérhető, az vagy életképtelen, vagy örök kamasz, vagy valami rejtett defekttel küzd?
A foglalt férfi – a „már bizonyított” kategória
A klasszikus történet: a stabil, megbízható, értékes férfiak többsége már foglalt. Ha valaki negyvenéves korára normális értékrenddel, stabil egzisztenciával és érzelmi intelligenciával rendelkezik, nagy eséllyel már rég elkötelezte magát. Ők azok a férfiak, akiket a húszas-harmincas éveikben „lefoglaltak” a tudatos nők.
Ha egy ilyen férfi mégis egyedül van, annak általában két oka lehet: vagy most lépett ki egy hosszú kapcsolatból, és még magához sem tért, vagy egyszerűen nem akar már belemenni egy újabb körbe. A válások után sokan inkább a szabadságot választják, nem akarnak újra elköteleződni. És akkor ott van az a verzió is, amikor foglalt, de… mégsem teljesen. A párkapcsolati „szürkezóna”, ahol papíron együtt van valakivel, de érzelmileg már kiszállt. Ők azok, akik időről időre feltűnnek a társkeresőkön, mégis „bonyolult” a helyzetük.
Az életképtelenek – miért lettek azok?
A másik csoport azoké a férfiaké, akik szabadok… és ennek oka van. Ők azok, akik soha nem tudtak igazán beilleszkedni a párkapcsolati világba. Lehetnek örök agglegények, akik valójában jól érzik magukat így, vagy azok, akik próbáltak párkapcsolatokat építeni, de valamiért mindig elbuktak.
Milyen típusok tartoznak ide?
- Az örök fiatalok – Akik még mindig a „majd egyszer megállapodom” mantrát ismételgetik, miközben negyvenévesen is fesztiválról fesztiválra járnak, és nem tudnak (vagy nem akarnak) felelősséget vállalni.
- A mamahotel lakói – Akiknek mindenük megvan… anyuka házában. Az önállóság, mint fogalom, sosem volt a barátjuk.
- Az érzelmileg sérültek – Akiket már annyi csalódás ért, hogy inkább nem is próbálkoznak. Nekik könnyebb egyedül, mert így nem kell kockáztatni.
- A különcök – Akik valamilyen szempontból kívül esnek a „klasszikus” férfikép keretein. Furcsa hobbik, aszociális viselkedés, extrém életmód – bármi, ami miatt az átlag nő inkább továbbgörgetne a profiljukon.
A harmadik út: a rejtett kincsek
De vajon tényleg csak ez a két véglet létezik? Vannak még olyan negyvenes férfiak, akik nem foglaltak, de mégis értékesek? A válasz: igen, de őket nehéz megtalálni. Ők azok, akik talán sokáig a karrierjükre koncentráltak, vagy akik egyszerűen nem rohantak bele egy rossz házasságba fiatalon.
Ők azok, akik valahol a kettő között lebegnek: még nem adták fel, de már nem akarnak „mindenáron” kapcsolatot. Lehet, hogy kevésbé vannak szem előtt, mert nem lógnak társkeresőkön, nem mennek bele bulikapcsolatokba, és nem érzik szükségét, hogy bizonygassák, mennyire „elérhetők”. Őket türelemmel, kitartással és egy kis szerencsével lehet megtalálni.
A tanulság?
A mai 40 éves férfi valóban egy ritka madár. Az értékesek többsége már foglalt, az egyedülállók között pedig sok a „nehéz eset”. De az igazság az, hogy ugyanez elmondható a nőkről is. A negyvenes korosztály már nem a könnyed randizgatás terepe – itt mindenki hozza magával a múltját, a sebeit, az elvárásait.
A kérdés tehát nem az, hogy „hol vannak a normális negyvenes férfiak?”, hanem inkább az, hogy készen állunk-e arra, hogy más szemmel nézzünk rájuk. Mert lehet, hogy ott vannak, csak épp nem ott keresed.
Horváth Valéria
szakértő, tréner