Ez most neked szól, férfi.
Nem vádirat, nem önsajnálat, nem panaszkodás.
Hanem egy tükör.
Olyan, amibe talán rég néztél bele, mert nem volt időd, kedved, vagy mert fájt, amit láttál volna.
Amikor a nő elmegy, te többnyire nem érted, mi történt.
Hiszen minden rendben volt, nem?
Dolgoztál, hoztad haza a pénzt, nem volt balhé, nem volt harmadik.
Aztán egyszer csak már nincs ott.
És te ott állsz, és nem érted, hogy mikor romlott el.
De a nő nem akkor megy el, amikor becsukja maga mögött az ajtót.
Hanem sokkal előbb.
A nő akkor kezd elmenni, amikor te már nem vagy ott
Nem fizikailag, hanem lelkileg.
Amikor már hetek, hónapok óta nem nézel rá igazán.
Amikor a beszélgetés kimerül a „mit vegyünk a boltban” szintjén.
Amikor a telefonod fontosabb, mint a pillanat, amiben ott ül melletted.
Amikor már nem érzed, ha rossz napja volt.
Nem azt várja, hogy hősként oldj meg mindent.
Csak azt, hogy jelen legyél.
Nem pénzt, nem dicséretet, nem nagy szavakat kér.
Csak figyelmet.
Tudod, mi történt közben?
Miközben te próbáltál helytállni,
ő elkezdett fejlődni.
Olvasni, tanulni, önismeretre járni.
Nem azért, mert divat, hanem mert nem bírta tovább ugyanazt az életet élni.
Te túlélő üzemmódban éltél.
Ő közben elkezdett élni.
És egy idő után már nem találta meg magát melletted.
Mert míg te kifelé harcoltál a világgal, ő befelé kezdett dolgozni magán.
És egyszer csak rájött, hogy nem ugyanazt az utat járjátok már.
Te azt hitted, minden rendben
Mert nem veszekedtetek.
Mert nem szólt semmit.
Csak csendben lett.
És te azt hitted, ez jó jel.
Pedig ez volt az utolsó.
Amikor egy nő már nem vitázik, nem sír, nem kér,
akkor már rég nem veled van.
A teste még ott van, de a lelke elindult kifelé.
És te nem vetted észre.
Nem azért, mert rossz vagy.
Hanem mert senki nem tanított meg arra, hogyan legyél jelen.
A nő, aki elmegy, nem gyűlöl téged
Nem bosszúból megy el.
Nem azért, mert mást talált.
Hanem mert elfáradt abban, hogy egyedül tartsa életben a kapcsolatot.
Mert már nem maradt benne semmi, amit adni tudna.
Nem ellened fejlődött, hanem önmagáért.
Mert ha nem változtat, belehal.
És ha ő már idáig jutott, ott már nincs nagy dráma.
Nincs könny.
Csak csend, döntés, és egy új élet, amihez nem vagy benne.
De még nem késő
Ez a cikk nem arról szól, hogy minden férfi hibás.
Hanem arról, hogy ha most olvasod, akkor valószínűleg még nem késő.
Mert valahol mélyen érzed, hogy valami nincs rendben.
És ez az első jel, hogy felébredtél.
Nem kell önmagadat feladnod.
Nem kell nővé válnod, hogy értsd őt.
Csak emberré.
Olyan férfivá, aki nem fél a csendtől, az érzéseitől, attól, hogy kimondja: „félek”, „hiányzol”, „nem tudom, mi van köztünk, de beszélni akarok róla”.
A nő, aki még ott van melletted, ezt várja.
Nem tökéletességet.
Őszinteséget.
Jelenlétet.
Ha van bátorságod, most nézz a tükörbe.
Nem azért, hogy bűnt keress, hanem hogy valóságot.
Ha ő még nem ment el, most tedd le a telefont, és menj oda hozzá.
Kérdezd meg, hogy van.
És ha azt mondja, „jól”, akkor is nézz a szemébe, és mondd:
„Nem úgy, mint régen. Mi történt köztünk?”
Ez az a mondat, amihez férfierő kell.
Nem az izom, nem a pénz, nem a státusz — hanem a szív ereje.
Mert a nő nem egy tökéletes férfit akar.
Hanem egy igazat.
És ha te az leszel, akkor még van esélyetek.
Horváth Valéria
szakértő, tréner