Az őszinteség sokak szemében az egyik legfontosabb erény. „Mindig mondd az igazat!” – halljuk gyermekkorunktól kezdve, de ahogy felnőtté válunk, egyre inkább rádöbbenünk, hogy a világ nem ilyen egyszerű. Lehetünk-e mindig őszinték? Kell-e mindig azoknak lennünk? Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár, ha kimondjuk, amit gondolunk?
Őszinteség kontra udvariasság: hol a határ?
Elképzelem, hogy reggel bemész a munkahelyedre, és a kollégád megkérdezi: „Hogy vagy?” Ha őszinte lennél, lehet, hogy azt mondanád: „Fáradt vagyok, utálom ezt a melót, a főnök egy seggfej, és az életem romokban.” Mégis mit felelsz? „Jól, köszi!”
Ez a társadalmi játék része. Az udvariasság nem feltétlen hazugság, inkább egy közös megegyezés, amely segít simán tartani a kapcsolatok felszínét. De ha mindig az igazat mondanánk, mennyivel lenne jobb az életünk? Egyáltalán jobb lenne?
Miért nem tudunk őszinték lenni?
Sokan azt hiszik, az őszinteség fő akadálya a félelem. Félünk a konfliktusoktól, a visszautasítástól, attól, hogy nem fogadnak el minket. Hazudunk magunknak is, mert nehéz szembenézni a valósággal. Házasságok, barátságok, munkahelyi viszonyok épülnek képmutatásra, mert a tényleges igazságot kimondani sokszor egyenlő lenne a robbanással.
A másik ok a manipuláció. Az emberek gyakran játszmáznak, mert valamit el akarnak érni – hatalmat, előnyt, vagy egyszerűen csak azt, hogy ne veszítsenek el valakit. Az igazság olykor túl kemény, túl brutális, vagy túl fájdalmas, ezért csomagoljuk, torzítjuk, vagy egyszerűen elhallgatjuk.
Az őszinteség előnyei
Ha mégis őszinték vagyunk, az rengeteg energiát szabadíthat fel. Nem kell folyamatosan fenntartani egy másik valóságot, nem kell taktikázni, nem kell félni attól, hogy lebukunk. Őszinteséggel hitelesek leszünk, megbízhatóak, és olyan emberek vesznek majd körül, akik valóban minket szeretnek, nem pedig azt, amit mutatunk magunkból.
Egy őszinte kapcsolat stabilabb, mert nincs benne rejtett agenda. Egy őszinte élet szabadabb, mert nem kell folyamatosan kényszeríteni magunkat arra, hogy játsszunk. Ha pedig mindig kimondjuk, amit gondolunk, az inspirálhat másokat is, hogy merjék felvállalni önmagukat.
Az őszinteség hátrányai
De legyünk realisták: az őszinteség nem mindig kifizetődő. Társadalmi kapcsolatokban, főleg munkahelyen vagy diplomáciában, sokszor nem az őszinteség a legjobb taktika. Kimondani egy főnöknek, hogy nem tiszteled, vagy egy partnernek, hogy már nem vonz, sokszor katasztrofális következményekkel járhat.
Az őszinteség fegyver is lehet. Ha valaki brutálisan őszinte, azzal bántani is tud. Van különbség az igazság kimondása és a kegyetlenség között. „Te meghíztál!” lehet igaz, de mi értelme kimondani, ha csak fájdalmat okozunk vele?
Mikor és hogyan legyünk őszinték?
Az őszinteség művészet. Nemcsak arról szól, hogy kimondjuk az igazat, hanem arról is, hogy hogyan mondjuk ki. Egy jól időzített, érzékenyen megfogalmazott igazság segíthet, inspirálhat, és kapcsolatokat erősíthet. Egy rosszul megfogalmazott vagy brutálisan odavetett igazság viszont rombolhat.
Az igazi őszinteség ott kezdődik, hogy először magunkhoz vagyunk őszinték. Ha fel merjük vállalni azt, amit valóban érzünk, és megtaláljuk a módját, hogy ezt értelmesen kifejezzük, akkor az őszinteség nem egy félelmetes, hanem egy felszabadító eszközzé válhat.
Szóval, legyünk őszinték? Igen. De okosan.
Horváth Valéria
szakértő, tréner