Gyermekkori élményeink mélyebben befolyásolják életünket, mint azt elsőre gondolnánk. A gyermekkori traumák nem csupán lelki sebeket hagynak maguk után, hanem testi betegségekhez is vezethetnek. A trauma és a krónikus betegségek közötti összefüggések mélyebbek, mint azt sokan gondolnák. A gyermekkori traumák felismerése és feldolgozása alapvető fontosságú a testi-lelki gyógyulás érdekében.
Mi is az a trauma?
A trauma nem feltétlenül jelent hatalmas, súlyos tragédiát vagy bántalmazást. Trauma lehet bármi, ami a gyermeki lélekben törést okoz – akár elhanyagolás, szeretetmegvonás, folyamatos kritika vagy egy érzelmileg elérhetetlen szülő jelenléte. A trauma lényege nem az, ami velünk történt, hanem az, ahogyan megéltük azt, és ahogy a testünk, lelkünk reagált rá. Gyakran a trauma a szülői figyelem, gondoskodás hiánya, a szeretethiány okozta érzelmi sérülés, ami hosszú távon kihat a személyiség fejlődésére.
A gyermek nem tudatosan éli meg a traumát. Ő még nem érti, miért távolodnak el tőle a szülei, vagy miért érzékeny egy-egy keményebb megjegyzés. Mégis, ezek az élmények érzelmi és pszichológiai szinten hatnak rá, amelyeket a test emlékezete is megőriz. A trauma tehát mélyen rögzül bennünk, és sok esetben felnőttkorban különféle betegségekként manifesztálódik.
Hogyan okoznak betegséget a traumák?
A krónikus betegségek – legyen az autoimmun betegség, daganatos megbetegedés, szívbetegség vagy akár depresszió – gyakran gyermekkori traumák következményei. A trauma hatására az idegrendszer folyamatos „készenléti állapotban” marad, mintha a veszély bármelyik pillanatban újból felbukkanhatna. Ez a folyamatos stressz azonban hosszú távon kimeríti a szervezetet, és gyengíti az immunrendszert. Azok a gyermekek, akik traumatikus élményeket szenvedtek el, hajlamosabbak felnőttként krónikus betegségek kialakulására.
A traumák hatására az érzelmek elnyomása is gyakori védekező mechanizmus. Amikor nem tudjuk kifejezni a fájdalmunkat, haragunkat vagy félelmeinket, ezek az érzelmek elraktározódnak a testünkben. A meg nem élt érzelmek idővel testi szinten okozhatnak problémákat – ez lehet az alapja a krónikus fáradtságnak, ízületi fájdalmaknak vagy akár a szívbetegségeknek is.
A gyermekkori trauma következményei a felnőttkori kapcsolatokban
Nem csak a testi betegségekben nyilvánul meg a gyermekkori trauma hatása, hanem az emberi kapcsolatokban is. A szeretet és gondoskodás hiánya, az érzelmi elhanyagolás vagy bántalmazás felnőttkorban kihat arra, hogyan éljük meg a párkapcsolatainkat, hogyan viszonyulunk másokhoz. Sokan, akik traumát éltek át gyerekként, érzelmi falakat építenek maguk köré, nehezen bíznak meg másokban, vagy éppen túlzottan függővé válnak partnerüktől.
A trauma gyakran „láthatatlan”, azaz az érintettek nem is feltétlenül tudják, hogy gyermekkorukban átélt tapasztalataik milyen mélyen befolyásolják életüket. Ezek az élmények nem tűnnek el maguktól, és ha nem dolgozzuk fel őket, felnőttkorban szorongás, depresszió, önértékelési zavarok, illetve különféle addikciók formájában törhetnek felszínre.
Mi a megoldás? Merjünk segítséget kérni!
Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy felismerjük és elfogadjuk a traumáinkat. Nem szégyen segítséget kérni, sőt, ez az egyik legbátrabb dolog, amit tehetünk. A trauma feldolgozása nem történik meg egyik napról a másikra, de a megfelelő segítséggel és önismereti munkával elindulhatunk az úton a gyógyulás felé.
A terápia, a pszichológiai támogatás és az érzelmi feldolgozás kulcsfontosságú eszközök lehetnek ebben a folyamatban. A trauma feldolgozása nem csak arról szól, hogy megértsük, mi történt velünk gyerekként, hanem arról is, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk egészségesebb módon reagálni a jelenbeli stresszhelyzetekre. A tudatos jelenlét, a meditáció és az önismereti munka segíthet abban, hogy újra kapcsolatba lépjünk valódi önmagunkkal.
A tanulság: A gyógyulás belülről fakad
A gyógyulás nem csak a betegségek fizikai tüneteinek enyhítéséről szól, hanem a lelki sérülések feldolgozásáról is. Ahogy elkezdjük megérteni a gyermekkori traumáink gyökereit, úgy válik lehetővé, hogy feloldjuk a bennünk lévő blokkokat, és újra egyensúlyba hozzuk életünket.
A trauma nem meghatározó része az életünknek, de ha figyelmen kívül hagyjuk, irányítani fogja mindennapjainkat. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk – mind testi, mind lelki szinten –, szembe kell néznünk múltunkkal, és el kell fogadnunk, hogy az érzéseink érvényesek. A gyógyulás pedig nem a múlt megváltoztatásában rejlik, hanem abban, hogy megtanuljuk, hogyan élhetünk együtt vele és hogyan formálhatjuk általa a jövőnket.
Bátorság kell ahhoz, hogy segítséget kérjünk, de ez az első lépés egy hosszú, de gyógyító úton. Mmindannyiunkban ott rejlik a lehetőség a gyógyulásra – csak el kell indulnunk felé.
Horváth Valéria
szaktanácsadó, tréner