Egyesek azt mondják, hogy a szülők tanítják a gyermekeiket. De mi van, ha az igazság éppen fordítva működik? Mi van, ha a gyermek valójában az, aki a szülőnek mutatja az utat, aki igazi életre tanító tükröket tart feléjük? A szülői szerep sokszor azt jelenti, hogy az ember az irányító pozícióban van, aki átadja a tudást és a tapasztalatot a gyermekének. De néha megfeledkezünk arról, hogy a gyermekek is hoznak magukkal valamit: egyfajta tiszta látásmódot és spontán bölcsességet, ami mélyebb megértést adhat az életről és önmagunkról.
Ahogy a gyermek felnő, számos alkalommal előfordul, hogy észrevesszük, ők valójában a mi felnagyított tükrünk. Az élet minden apró pillanatában, minden mosolyukban és könnyükben ott rejlő üzeneteket hordoznak arról, hogy mi a valódi fontosság az életben. De sokszor figyelmetlenek vagyunk, elfeledkezünk erről az igazságról, túl elfoglaltak vagyunk a saját elképzeléseinkkel és céljainkkal.
A gyermekünk az az egyedi lény, aki hozzád a legközelebb áll, aki a leginkább tükrözi azt, ami benned van, ami még nem teljesen kibontakozott. Ők azok, akik könnyedén felfedhetik azokat az erényeket és hibákat, amelyeket eddig nem vettél észre magadban. Ők azok, akik tükröt tartanak eléd, hogy lássad önmagadat úgy, ahogy még soha korábban nem láttad.
Gyakran elfelejtjük, hogy a gyermekünk mennyi mindent hoz magával a születés pillanatában. Ők nemcsak a mi utódaink, hanem olyan lények is, akik saját tapasztalataikkal és bölcsességükkel rendelkeznek. Már az első pillanattól kezdve megmutatják nekünk, hogy mi a fontos az életben, és hogyan kell igazán szeretni, elfogadni és megbecsülni önmagunkat és másokat.
Ahelyett, hogy csak arra összpontosítanánk, hogy mit akarunk megtanítani a gyermekeinknek, talán érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy mit tanulhatnánk tőlük. Nézzünk szembe azzal a tényezővel, hogy ők azok, akik valódi életre tanító tükröket tartanak elénk. Ők azok, akik által megérthetjük, mi az igazi boldogság, a tiszta öröm és az élet értelme.
A gyermek tanítása nem mindig nyilvánvaló. Néha az apró pillanatokban rejlik, amikor egy egyszerű mosoly vagy egy gyermeki bölcsesség megszólal. Figyeljünk oda ezekre a pillanatokra, és engedjük meg, hogy a gyermekünk vezessen bennünket az igazság és a belső bölcsesség felé.
Talán az idő is eljön, amikor rájövünk, hogy a gyermek tanításának igazi célja az, hogy segítsen nekünk fejlődni és kiteljesedni, ahelyett, hogy csak a tudását vagy készségeit fejlesztenénk. Az igazi tanítás nem csak az iskolapadban vagy otthoni leckékben rejlik, hanem az élet valódi tapasztalataiban és azokban a pillanatokban, amikor a gyermekünk mellett vagyunk.
Tehát szülőként álljunk meg egy pillanatra, vegyük észre azt a csodát és bölcsességet, amit a gyermekünk hoz magával az életünkbe. Engedjük meg, hogy tanítson minket, nyissuk meg szívünket azoknak az üzeneteknek és tanulságoknak, amiket nekünk hoz.
Ahogyan a gyermekünk felnő és fejlődik, mi is felnővünk és fejlődünk vele együtt. Legyünk nyitottak és fogadjuk el azt az ajándékot, amit a gyermekünk kínál nekünk: a lehetőséget arra, hogy valóban megértjük az élet igazi értelmét, hogy kiteljesedjünk abban, akik valójában vagyunk.
A gyermek tanít, mi szülőknek az a feladatunk, hogy figyeljünk rá és megértsük azokat a mélyebb üzeneteket és tanulságokat, amiket hoz számunkra. Legyen a gyermekünk a valódi életre tanító tükör, amely segít nekünk meglátni és megélni azt a csodát és bölcsességet, ami az életünk része.
Horváth Valéria
szaktanácsadó, tréner