Van családod. Van munkád. Nem nélkülözöl. Talán utazol is néha.
Mégis ott motoszkál benned valami: egy üresség, amit nem tudsz megfogni.
Nem vagy boldog, de nem is tudod pontosan, mi hiányzik.
Ha ez ismerős, akkor ez a cikk neked szól — mert nem a világ fárasztott ki, hanem te magad szoktál le az életről.
A középkor nem válság. Ez az ébredés kora.
Negyvenöt-ötven körül sok férfi (és nő is) egyszer csak megáll, és azt érzi: valami elromlott.
Pedig kívülről minden rendben van.
A gyerekek nőnek, a karrier halad, a hitel kifizetve — de belül semmi nem mozdul.
Minden nap ugyanaz a forgatókönyv, és már az sem lelkesít, ami régen igen.
Ez az a pont, ahol az ember nem válságban van, hanem őszintén szembesül azzal, hogy amit eddig hajszolt, az nem elég.
A siker, a biztonság, a rend — jó dolgok. Csak épp nem adnak értelmet.
Az igazi fáradtság nem a testben van. Hanem a lélekben.
Sokan azt mondják: „fáradt vagyok, inkább otthon maradnék.”
De ez nem fizikai fáradtság.
Ez az, amikor az ember érzelmileg lemerül.
Nem akar semmit, mert már nem látja, minek.
Nem a világ lett unalmas — ő maga veszítette el a kapcsolatot önmagával.
A biztonság ára: a tűz kihunyása
Amikor fiatal voltál, volt benned tűz. Vágy, cél, kockázatvállalás.
Most már biztonság van, de tűz nincs.
És ez az, ami igazán hiányzik.
Nem a pénz, nem a szabadság — hanem az érzés, hogy élsz.
Hogy valami mozgat, valami lelkesít, valamiért megéri hajnalban kelni.
De a legtöbben ezt nem merik kimondani.
Inkább ráfogják a fáradtságra, a körülményekre, a családra, a politikára, a munkára.
Csakhogy amíg kifelé mutogatsz, addig befelé nem nézel.
Az „üresség” nem kudarc. Jelzés, hogy változni kell.
Ez az érzés — a motiválatlanság, az érdektelenség, az apátia —
nem gyengeség. Hanem jelzés.
A lelked próbálja elmondani, hogy amit csinálsz, már nem tölt.
Hogy az az ember, aki régen voltál, valahol útközben elveszett.
És most keresne visszafelé, csak te nem hallod, mert túl hangos körülötted az élet.
Nem kell mindent újrakezdeni. Csak visszatérni önmagadhoz.
Nem a külső körülményeket kell felforgatni.
Nem kell új munka, új kapcsolat, új autó.
Csak új figyelem.
Mire vagy még kíváncsi? Mi lelkesít? Miben vagy jelen, amikor elfelejted az időt?
Nem muszáj azonnal tudni a választ.
De muszáj keresni.
Mert ha nem keresel, lassan minden napod ugyanolyanná válik — és észrevétlenül elmegy melletted az élet.
Ne a kifogást keresd. A tüzet keresd.
Ha most magadra ismertél, az jó jel.
Azt jelenti, hogy még van benned vágy az életre.
Nem késő.
Csak nem túlélni kell, hanem újra élni.
Elkezdeni valamit, amihez nem kell indok — csak kedv.
Egy új hobbi, mozgás, zene, beszélgetés, tanulás, akármi, ami nem „kell”, hanem jólesik.
A második félidő csak most kezdődik
Ne hidd, hogy késő.
A legjobb férfiak nem húszévesen lettek önmaguk.
Hanem akkor, amikor végre el merték engedni a megfelelést — és elkezdtek igazul élni.
Az élet második fele nem a lejtmenet.
Hanem az a rész, ahol végre te írod a szabályokat.
Ha most is mindened megvan, és mégsem érzed jól magad —
akkor itt az ideje megkérdezni magadtól:
valóban élsz, vagy csak működsz?
Horváth Valéria
szakértő, tréner