Ugyanaz a konfliktus. Ugyanaz a csalódás. Ugyanaz a végkifejlet. Megint ott állsz, fáj. Megint magadat hibáztatod. Közben a vészcsengő már rég ordít. Te mégis továbbmész ugyanarra.
Ez nem balszerencse. Ez minta.
Az agyad a biztonságot választja. A megszokott fájdalom kiszámítható. Az ismeretlen irány félelmet kelt. Ezért maradsz benne abban, ami rombol. Nem azért, mert jó. Azért, mert ismerős.
A problémák nem azért jönnek újra, mert üldöznek. Azért jönnek újra, mert ugyanúgy reagálsz rájuk.
Mindig túl későn szólsz.
Mindig tovább tűrsz, mint kellene.
Mindig magadat teszed hátrébb.
Ez tartja életben a kört.
A tested hamarabb tudja, mint te. Feszülés a gyomorban. Halogatás. Ingerlékenység. Állandó fáradtság. Ezek nem hangulatok. Ezek adatok. Ezek az első vészjelzések.
Te mégis akkor akarsz változtatni, amikor már fáj. Akkor viszont csak tűzoltás történik. A minta közben érintetlen marad.
A változás nem ott kezdődik, amikor összetörsz. Ott kezdődik, amikor még csak kényelmetlen.
Nem nagy döntés kell. Nem életfordító lépés. Egyetlen másképp kimondott mondat. Egyetlen nemet mondás. Egyetlen határ. Egyetlen kilépés egy túl ismert helyzetből.
Az idegrendszer nem hirtelen fordulatból tanul. Ismételt apró eltérésekből tanul.
Van még egy ok, amiért nem lépsz. A veszteségtől való félelem. Mert minden irányváltás el is vesz valamit. Egy kapcsolatot. Egy szerepet. Egy régi önképet. Egy illúziót. Amíg ezt nem vagy hajlandó elveszíteni, maradsz abban, ami már fáj.
És itt jön a valódi kérdés.
Nem az, miért történik ez megint veled.
Hanem az, te miben csinálod megint ugyanazt.
Amíg ezt nem nézed meg őszintén, addig a vészcsengő egyre hangosabb lesz. A fájdalom egyre nagyobb. A történet ugyanaz marad.
A fordulópont ott van, ahol már nem kifelé nézel, hanem befelé. Nem magadat bántod, hanem végre felelősen figyelsz magadra.
Ott kezdődik a kilépés. Ott szakad meg az ismétlés. Ott kezdődik valami új.
Horváth Valéria
szakértő, tréner