A szeretői viszony egyike azoknak az élethelyzeteknek, amelyekről addig gondolunk valamit, amíg meg nem történnek velünk. Kívülről erkölcstelen, belülről izgalmas. Kívülről tisztátalan, belülről elemi. Kívülről hibás döntés, belülről egy szenvedélyes, mély kapcsolódás. És hogy miért kerül bele valaki? Mert ember. Mert vágyik a kapcsolódásra, az érintésre, a figyelemre. Mert valami hiányzik. És ha valaki ott és akkor pont azt adja meg, amit nem kap meg máshol, akkor megtörténik a dolog, amit sosem terveztél. És már benne is vagy.
Miért vonzó egy szeretői viszony?
Mert nincs benne a hétköznap. Mert nem kell veszekedni a mosogatón felejtett tányérról, a gyerek iskolai dolgozatáról, a nyaralási költségekről. Csak az „én-idő” van, meg a „mi-idő”. Csak a vágy, a figyelem, az érintés, az izgalom. Egy kis burokban élsz, ahol nem kell megoldani semmit, csak érezni. És ezt bizony sokan nem kapják meg a hivatalos kapcsolataikban. A szeretői viszony gyakran nem a másik ellen születik, hanem a hiányból fakad. Egy tátongó űrből, amit valaki más tölt ki.
És mi a sötét oldala?
A szerető az, akihez sosem lehet karácsonykor menni. Akinek nem csörög a telefon, ha baleset van. Akiről nem tud senki, és akit el kell rejteni. Ő az, akihez este nem ér oda az az ember, akitől napközben szerelmes üzeneteket kapsz. Ő az, aki csak részletekben kap meg téged – és te is csak részletekben kapsz meg belőle valamit. És ez egy ideig elég. Mert erős a vágy. De eljön az a pont, amikor már kevés.
Mert a szeretői viszonyokban gyakran egyik fél mindig vár. Várja, hogy válás lesz. Várja, hogy végre nyilvánossá válik a kapcsolat. Várja, hogy ő legyen az első. De az esetek többségében ez a nap nem jön el. És akkor ott maradsz csalódottan, kiégetten, úgy, hogy közben megéltél valami nagyon is valóságosat, ami mégis csak a háttérben zajlott.
Mi történik, ha kiderül?
A legnagyobb félelem. A lebukás. Amikor mindenki tudomást szerez róla. A társ, a gyerekek, a barátok, a kollégák, a szomszéd. Ilyenkor jön az ítélkezés: „Hogy tehetted ezt?”, „Miért mentél bele?”, „Nem gondoltál a másik félre?”
Pedig a való élet ritkán fekete-fehér. És még ritkábban igazságos. A külvilág hajlamos egyszerűsítve látni: „te vagy a rossz”. De csak az tud ítélkezni, aki még nem volt hasonló helyzetben. Mert ha valaki már megjárta, tudja: ez nem csak döntés kérdése volt. Hanem sodródás, vágy, kapcsolódás, fájdalom, sőt sokszor szeretet is. És ezek együtt adják azt a komplex elegyet, amit szeretői viszonynak nevezünk.
Mit tanít meg neked egy ilyen kapcsolat?
Sokat. Nagyon sokat. Például azt, hogy nem minden kapcsolat egészséges attól, hogy mély. Hogy a vágy nem mindig jelent boldogságot. Hogy lehet valakit nagyon szeretni, mégsem lehet vele élni. Hogy az igazság nem mindig győz, és a szív nem mindig nyer.
Egy szeretői viszony tükröt tart. Megmutatja, hol vagy te az életedben. Mit keresel, mit hiányolsz, mit nem mondtál ki otthon. És azt is, mire vagy hajlandó azért, hogy érezz valamit.
Ha már benne vagy – hogyan éld túl?
- Ne hazudj magadnak. Ne mondd, hogy minden rendben, ha közben belül marcangol a hiány.
- Kérdezd meg magadtól: mit ad neked ez a kapcsolat, és mit vesz el?
- Beszélj róla valakinek. Egy barátnak, egy terapeutának. Ki kell mondani, mert belül megrohad, amit elhallgatsz.
- Ne áldozd fel magad érte. Ha hónapok óta csak te vársz, és nem mozdul semmi, kérdezd meg magadtól: miért jó neked itt lenni?
- Ne hidd el, hogy ez az egyetlen szerelem. Lehet, hogy mély, lehet, hogy különleges, de nem az egyetlen. És a szeretet nem rejtőzködik – hanem vállalható.
Hogyan lehet kilépni belőle?
Nehéz. Főleg, ha lelkileg már függsz tőle. Olyan, mint leszokni egy szerről: a tested vágyik rá, de a lelked tudja, hogy rombol. Apránként érdemes haladni. Határokat húzni. Távolodni. Visszavenni az energiát. És ami a legfontosabb: visszatalálni önmagadhoz. Mert valahol, a szeretői szerep mögött, ott van egy ember, aki értékes, szerethető, és akinek joga van ahhoz, hogy ne a háttérben éljen.
Záró gondolat
A szeretői viszony nem fekete-fehér. Nem csak erkölcstelen vagy ártatlan. Nem csak áldozat és bűnös. Hanem valóság, emberi érzések, vágyak, döntések keveréke. És lehet tanulni belőle. Lehet megerősödni általa. De ahhoz, hogy továbblépj, fel kell tenni a kérdést: „Ez az, amit igazán akarok? Így szeretnék élni egy év múlva is?”
Ha a válasz nem – akkor ideje kilépni a burokból. Mert az igazi kapcsolatok nem titkokban születnek, hanem a világosságban élnek.
Horváth Valéria
szakértő, tréner