Sokan azt hiszik, hogy amikor kilépnek egy nárcisztikus kapcsolatból, akkor végre szabadok lettek és most már minden jobb lesz. A valóság viszont sokszor teljesen más. Ott maradsz egy romhalmaz közepén, önbizalom nélkül, bizalmatlanul, kifacsarva és fogalmad sincs, hogyan kellene újrakezdeni az életet. Nem tudod, hogyan kellene újra ismerkedni, hogyan kellene emberek felé nyitni, mert közben azt érzed, hogy valami benned végleg eltört.
Sokan ilyenkor azt tapasztalják, hogy a régi ismerősök eltűnnek mellőlük. Ez nagyon fájdalmas, de ennek oka van. Egy bántalmazó kapcsolat alatt az ember beszűkül. Elkezd eltűnni a világból. Nem jár társaságba, nem mesél, szégyelli, mi történik vele vagy egyszerűen annyira elfárad lelkileg, hogy nincs ereje kapcsolódni. Mire kilép a kapcsolatból, addigra sok ember már lemorzsolódik mellőle. Van, aki nem érti ezt az egészet, van, aki elfárad a folyamatos drámában és van, aki egyszerűen nem tud kapcsolódni ahhoz a fájdalomhoz, amin keresztülmész.
Pont erről írok a Egy nárcisztikus szeretője voltam című könyvemben is:
„A legfájdalmasabb nem az volt, hogy elvesztettelek. Hanem az, hogy közben saját magamat is elveszítettem.”
Sokan ilyenkor gyorsan új kapcsolatot keresnek, mert rettegnek az ürességtől és az egyedülléttől. Azt hiszik, majd egy új ember begyógyítja a sebeket. Csakhogy a feldolgozatlan fájdalom nagyon veszélyes. Mert ilyenkor nem társat keresel, hanem menekülőutat. Ezért történik meg újra és újra, hogy hasonló ember jön szembe. Ugyanaz a dinamika. Ugyanaz a manipuláció. Ugyanaz a bizonytalanság. Csak másik testben.
Azért, mert a lélek még mindig a régi mintát keresi. Aki gyerekkorában azt tanulta meg, hogy a szeretetért küzdeni kell, alkalmazkodni kell, megmenteni kell másokat, azt a nárcisztikus ember nagyon könnyen felismeri. Nem véletlen, hogy sokszor ugyanaz a történet ismétlődik.
A nárcisztikus szülők árnyékából a saját fényembe könyvemben erről is írok:
„Addig ismétled ugyanazt a történetet, amíg rá nem jössz, hogy nem másokat kell megmentened, hanem saját magadat.”
Ezért fontos megérteni, hogy egy ilyen kapcsolat után nem az az első feladat, hogy új párt találj. Hanem az, hogy meggyászold azt, ami történt. Meg kell gyászolni az embert, akinek hitted őt. Meg kell gyászolni az álmot, a közös jövőt, a terveket és saját magadat is, aki közben eltűnt ebben a kapcsolatban.
A gyász nélkül nincs valódi továbblépés.
És itt jön az, amit sokan nem akarnak hallani. Egy ideig nem kell kapcsolat. Nem kell bizonyítani, hogy már jól vagy. Nem kell randizni csak azért, hogy ne legyél egyedül. Először újra meg kell tanulni önmagaddal lenni.
Menj emberek közé, de ne társat keresni indulj. Menj közösségbe. Beszélgess. Tanulj. Kapcsolódj. Éld újra az életedet. Figyeld meg, milyen érzés, amikor valaki nem manipulál, nem játszmázik, nem akar birtokolni.
És nagyon figyelj a jelekre. A túl gyors közeledésre. A túl tökéletes férfira vagy nőre. Az intenzitásra. A sajnáltatásra. Azokra az emberekre, akik mellett újra azt érzed, hogy bizonyítanod kell a szerethetőségedet.
Az egészséges kapcsolat nem hullámvasút. Nem fájdalomból épül. Nem bizonytalanságból táplálkozik.
A valódi gyógyulás ott kezdődik, amikor már nem félsz egyedül lenni. Amikor már nem akarsz mindenáron kapcsolatot. Amikor már nem akarod megmenteni a másikat. Amikor végre magadat választod.
És talán ez az egyik legfontosabb mondat, amit leírtam:
„Az új élet nem akkor kezdődik, amikor találsz valakit. Hanem amikor végre önmagad mellé állsz.”
Horváth Valéria
szakértő, tréner