Képzeld el a következőt: szombat reggel van. Te, a háztartás szíve-lelke, reggel hatkor már talpon vagy, listát írsz, gyerek tornazsákot keresel, közben rotyog a kávé, pirul a pirítós, a mosógép remegve indul a sarkon, mint egy túlterhelt buldózer. A férjed (vagy párod, barátod, apád, apósod – bármely férfi szereplő megteszi), felébred. Nyújtózik. Álmosan körbenéz. És hirtelen megszólal az isteni szikra:
– Drágám, segítsek valamiben?
Itt jön az a női pillanat, amit csak a tapasztalt túlélők ismernek fel azonnal. Veszélyzóna. Újra és újra elkövetjük a hibát: elküldjük vásárolni. És az induló mondat elhangzik: „Csak pár dolgot kell venni, szívem, itt a lista.”
A férfi és a bevásárlólista: egy szerelmi történet (ami gyorsan válással végződik)
A női lista így néz ki:
- 2 db kígyóuborka
- 1 csomag teljes kiőrlésű tortillalap (nem az a fajta, amiben pálmaolaj van!)
- fél kiló csirkemellfilé, kockázva, nem darálva
- egy doboz 12%-os főzőtejszín
- 2 alma, 1 banán (nem zöld, de nem is barna!)
Egy férfi számára ez a lista viszont így dekódolódik:
- Uborka. Valamilyen.
- Tortilla? Minek? Inkább vesz zsemlét.
- Csirke? Majd darálja ő. Van otthon kés.
- Tejszín – van az a sárga dobozos, az jó mindenhez.
- Gyümölcs? Úgyis megromlik. Inkább hoz chipset.
És így történik, hogy fél óra múlva ott állsz a konyhában egy zacskó mélyhűtött rántott hússal, három doboz habtejszínnel (cukrozott), egy üveg zöld pesztóval („valami egészségesnek tűnt”), és egy szatyor „meglepivel”: egy hatos pakk sör és egy extrém csípős chili-szósz, amit majd valamikor kipróbál.
Mert a férfi NEM hülye – csak mással van bekötve
Na most! Nehogy félreértsük: nem arról van szó, hogy a férfi alkalmatlan lenne a bevásárlásra. Szó sincs róla. Az agya csak nem erre van optimalizálva. Ő nem „látja” a listát, ő megold egy küldetést.
A nő: szkennel, emlékezik, kombinál, súlyt számol, egészséget mérlegel, tudja, mi volt múlt héten akciós, holnap mi kell az uzsonnához, és mivel lehet lenyűgözni az anyósát vasárnap.
A férfi: bemegy, célra tart, türelmetlenül küzd a polcok labirintusában, próbálja lefordítani a női nyelvet, de a „nagy szemű bulgur” számára úgy hangzik, mint valami varázsigés Harry Potter-spell.
Hősies küldetés egy idegen bolygón
Nézd meg őt, amikor bemegy a boltba. A kedvencem az, amikor felhív. Első percben.
– Szívem, itt vagyok a tejtermékes részen. A 12%-os főzőtejszín az most akkor… az ugyanaz, mint a habtejszín?
– Nem, szívem, nem ugyanaz. A főzőtejszín nem verődik fel. Az habtejszín. A főző viszont nem jó süteménybe. Az sós kajához való.
– Aha. Jó, itt van egy lightos változat is, rá van írva, hogy „konyhakész”. Az jó?
– Ha 12%-os, és nem lightos, akkor jó.
– De rajta van, hogy gluténmentes. Az baj?
Itt szünet van. Nagy levegőt veszel, és beletörődsz, hogy már úgyis mindegy.
És mi történik végül? Olyan tejszín jön haza, amiből meg kell írni a magyar gasztronómia következő horrorfejezetét.
Mert ő közben HŐSNEK érzi magát
És ezt sose felejtsük el. Miközben ő eposzi csatát vív az áruház sötét bugyraiban, övé a kaland! Harcol a polcokon bujkáló terméknevekkel, küzd a kocsit feltartó nénikkel, sarkon fordul a hűtőpultok kísérteties hidegében. Ő James Bond a Sparban, Indiana Jones a Lidl-ben, a saját bevásárlókosarával.
És amikor hazaér – megizzadva, diadalittasan – akkor ő végrehajtotta a küldetést. Hozott dolgokat. Vett valamit. És ez csodálatos.
Akkor miért ne küldd el vásárolni?
Nem azért, mert nem tudná. Hanem mert másképp tudja. És ha nincs elég időd utána újra elmenni a boltba, ha sürget a vacsora, ha a gyerek éhes, akkor ez egy stresszbomba.
De ha van idő, és rugalmas vagy, és hajlandó vagy elfogadni, hogy néha a „natúr joghurt” helyett egy háromszoros árú görög, mangós-csili-szószos csodát hoz haza, akkor hadd menjen! Engedd, hadd érezze, hogy hasznos! Dicsérd meg! Ne azt mondd: „Ez nem az!”, hanem: „Hú, ez új! Kipróbáljuk?”
Segíts neki győzni! – Íme a túlélőcsomag
- Küldj képet! Ne csak leírást. Fotózd le a konkrét terméket. Igen, a sarkát is. A polcot is.
- Írj hozzá megjegyzést! Például: „A harmadik sor végén, a tej fölött, piros kupak, ha nincs, NE vegyél másikat!”
- Ne írj olyanokat, hogy „amit múltkor is vettünk” – a múltkori emlék nálad van. Nála: nincs.
- Ne változtass a listán telefonon keresztül, miközben már ott áll a boltban. A frissítés-nyomtatás funkció a férfiaknál hiányzik. Ha új infót kap, a régi törlődik.
- Dicsérd meg. Akkor is, ha „csak” sört hozott. Az ő világában az is gondoskodás. Kicsit más, de mégis az.
A nő szeme – a férfi keze
A legjobb megoldás? Csináljátok együtt! Legyen kaland, legyen közös program, vagy legalább egy kis beszélgetésre alkalom.
Te vezeted a kocsit (és a listát), ő tologatja, szórakoztatja a gyereket, hozza, amit kérsz, és közben tanul. Egy nap majd már különbséget tud tenni a kókusztej és a kókuszvíz között is.
A lényeg: ne a hibákat nézd, hanem a szándékot. Ő szeretne segíteni. A maga módján. És ha ebben teret és visszajelzést kap, előbb-utóbb… nos, talán nem is olyan sokára, már a jó tejszínt hozza haza. De addig is: nevessetek rajta együtt.
Mert a nevetés, a közös élmény, és az elfogadás – na az, még a legjobb natúr joghurtnál is értékesebb.
Horváth Valéria
szakértő, tréner