Magyarországon van egy furcsa kettősség. Amikor sportolóinkról van szó, Nobel-díjasainkról, feltalálóinkról vagy kutatóinkról, akkor csak az első helyet fogadjuk el. Ha valaki „csak” hatodik, „csak” döntős, már legyintünk: „ennyi?”. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindig mi vagyunk a csúcson.
De álljunk meg egy pillanatra!
Amikor a hétköznapjainkat éljük, vajon mi mennyit teszünk bele? Nem a sportoló, nem a tudós, nem a szomszéd. Mi. Te és én. Ha neked elég az „úgy is jó”, az „majd lesz valahogy”, az „ennyi elég” – akkor mégis milyen alapon várod el, hogy más a maximumot hozza?
A magyar DNS nem középszerű
A génjeinkben ott van a küzdés, a tehetség, a túlélés, a zsenialitás. Elég csak körbenézni: világhírű zenészek, sportolók, tudósok, orvosok, feltalálók kerültek ki közülünk. Ők nem középszerűek voltak. Ők nem mondták azt, hogy „jó lesz ez így is”.
És mi mit teszünk hozzá a hétköznapjainkban? Rendet teszünk otthon? Mosolyogva köszönünk a boltban? A munkánkban odatesszük magunkat, akár tanárként, akár bolti eladóként, akár informatikusként vagy orvosként?
Egy példa a sok közül
A minap bementem egy boltba. A polcokon minden gyönyörűen sorba rakva, tisztán, rendben. Öröm volt végigsétálni rajta. Megkérdeztem a vezetőt: „Leltároznak?”
Azt felelte: „Nem. Nálunk mindig így van. Ez a normális.”
Ez a normális. Nem a káosz, nem az „úgy is jó”, hanem a rend, a minőség, a tisztaság. És tudod mit? Jó érzés volt ott lenni.
A középszerűség kényelmes – de drága
A középszerűség kényelmes. Nem kell küzdeni, nem kell pluszt beletenni. Csakhogy hosszú távon nagyon drága mulatság. Mert elveszítjük az igényességet, az önbecsülést, a hitet abban, hogy képesek vagyunk többre. És közben másoktól várjuk el a csodát.
A változás ott kezdődik, hogy te nem leszel középszerű
Nem kell világmegváltónak lenned. Elég, ha a saját munkádban, a saját családodban teszed oda magad. Ha nem „csak úgy” csinálod, hanem szívvel-lélekkel. Legyél te az, aki átlag feletti. Nem a szomszéd, nem a főnököd, nem a kormány. Te.
És akkor nem kell Nyugatot hasonlítgatni. Nem kell mások sikerét irigyelni. Mert lesz mire büszkének lenned: arra, amit te teremtettél.
👉 A kérdés nem az, hogy „miért nem hoznak aranyat a sportolóink”. A kérdés az: te mit teszel ma, hogy ne a középszerűséget erősítsd, hanem a minőséget, a szintet, az értéket?
Horváth Valéria
szakértő, tréner