Egy egészséges szülő büszke a gyermeke sikereire. Egy nárcisztikus szülő nem. Számára a gyermek nem önálló személy, hanem kiterjesztés. Amíg a gyermek megfelel az elvárásainak, addig értékes. Amint viszont önállóvá válik, a szülő elveszíti az irányítást.
A nárcisztikus szülő a gyermeke sikereit nem elismeri, hanem versenyként éli meg. Ha te boldog vagy, az azt jelenti, hogy már nincs szükséged rá. Ez fenyegeti az önképét. Inkább lekicsinyli, elferdíti vagy kisajátítja a sikert. Így védi a saját egóját.
A nárcisztikus gondolkodás középpontjában a figyelem és a kontroll áll. Nem tud valódi empátiát érezni, mert minden helyzetet a saját státuszán keresztül értelmez. A te eredményed az ő kudarcaként jelenik meg. Ezért reagál dühvel, irigységgel vagy közönnyel.
A gyermek számára ez fájdalmas. Sokat dolgozik, küzd, fejlődik, és amikor elér valamit, nem kap elismerést. Csak csendet, kritikát vagy versengést. Ez megtöri az egészséges önértékelést, és hosszú távon bűntudatot okozhat a siker miatt is.
A megoldás a tudatosság. Fontos felismerni, hogy a szülő reakciója nem rólad szól. A sikered a tiéd, nem az ő értékelésétől függ. Ha ezt megérted, visszaveszed az irányítást. A valódi függetlenség ott kezdődik, amikor nem mások elismeréséből méred az értéked.
Horváth Valéria
szakértő, tréner