Vannak történetek, amiket könnyű elmesélni. És vannak, amiket inkább magunkban tartunk. A nárcisztikus szeretői viszony az utóbbi. Nem azért, mert ritka. Hanem azért, mert túl sok benne a szégyen, a félreértés és a kimondatlan fájdalom.
Kívülről ezek a kapcsolatok gyakran teljesen hétköznapinak tűnnek. Nincs látványos dráma. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valami nincs rendben. Sőt, sokszor még működőképesnek, szenvedélyesnek vagy különlegesnek látszanak. Belül viszont egy egészen más valóság zajlik.
Az elején minden intenzív. Figyelem, közelség, különlegesség. Azt érzed, végre valaki igazán lát és ért. Aztán lassan megjelenik a bizonytalanság. Egyszer közel van, aztán eltűnik. Egyszer te vagy a legfontosabb, aztán háttérbe szorulsz. Ígéretek hangzanak el, majd eltűnnek. Te pedig próbálod összerakni, mi történik. Mit csináltál rosszul. Min kellene változtatnod.
Ez az a pont, ahol elkezdődik a belső bizonytalanság. És ez az, amit kívülről senki nem lát.
Amikor megpróbálsz beszélni róla, gyakran nem azt a reakciót kapod, amire szükséged lenne. A környezeted leegyszerűsíti a helyzetet. Azt mondják, túlérzékeny vagy. Azt kérdezik, miért nem lépsz ki. Azt feltételezik, hogy ez csak egy bonyolult, de hétköznapi kapcsolat. Így lassan megtanulod, hogy erről nem érdemes beszélni. Inkább csendben maradsz.
Közben a legnagyobb változás benned történik. Elkezded megkérdőjelezni a saját érzéseidet. Azt gondolod, talán tényleg te reagálod túl. Talán te vagy a probléma. Talán nélküle kevesebb vagy. Ez az a pont, ahol a kapcsolat már nemcsak fájdalmas, hanem romboló is. Nemcsak az történik, ami köztetek van, hanem az is, ahogyan saját magadat kezded látni.
A szeretői viszony önmagában is tabu. Az emberek gyorsan ítélkeznek. Címkéznek. Ritkán kérdeznek. Ritkán próbálják megérteni, hogyan kerül valaki egy ilyen helyzetbe, és miért marad benne. Pedig ezek a kapcsolatok sokszor nem tudatos döntéssel indulnak. Inkább lassan alakulnak ki, érzelmi kötődéssel, bizonytalansággal és reménnyel keveredve. És pontosan ez teszi őket nehezen elhagyhatóvá.
A hallgatás azonban fenntartja ezt az egészet. Ami láthatatlan, az könnyen ismétlődik. Ami kimondatlan marad, az tovább él mások történeteiben is.
Ezért fontos beszélni róla. Nem általánosságban, hanem konkrétan. Valós tapasztalatokon keresztül. Olyan történeteken keresztül, amelyekben mások magukra ismerhetnek.
Az „Egy nárcisztikus szeretője voltam” pontosan ezt teszi. Nem elméleteket sorol fel. Egy valós történetet mutat meg, minden ellentmondásával és fájdalmával együtt. Olyan helyzeteket ír le, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek, még akkor is, ha eddig nem tudták nevén nevezni, mi történt velük. Megmutatja, hogyan alakul ki egy ilyen kapcsolat, hogyan változtatja meg az ember gondolkodását, és miért olyan nehéz kilépni belőle.
Ez a könyv nem ad könnyű válaszokat. De segít felismerni mintákat. Segít megérteni, hogy amit átéltél, nem képzelet volt. És segít abban, hogy másképp kezdj el tekinteni saját magadra.
Ha valaha voltál olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan kételkedtél magadban, ahol nem értetted, mi történik, ahol egyszerre volt jelen a kötődés és a fájdalom, akkor ez a történet neked szól. És már az is számít, ha egyszer kimondod magadnak: ez valóban megtörtént.
Horváth Valéria
szakértő, tréner