Volt már olyan érzésed, hogy végre nem szeretnél tovább sodródni? Hogy azt akarod, az életed a saját medrében folyjon, és többé ne mások döntései, elvárásai vagy bizonytalanságai irányítsák? Én eljutottam ide. Augusztus 8-án többször is megfogalmaztam, mire vágyom. Teremtettem már korábban is, de közben megtanultam, mennyire fontos pontosan kérni. Az élet ugyanis különös pontossággal teljesíti azt, amit megfogalmazunk. Néha csak akkor értjük meg, hogy valamit rosszul kértünk, amikor már ott áll előttünk. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy valóban ezt akartuk, de nem egészen így.
Most már tudom, hogy nem elég egyszerűen társat, szerelmet vagy változást kérni. Azt is meg kell fogalmaznunk, hogyan szeretnénk érezni magunkat abban a kapcsolatban és abban az életben. Én most nem tárgyakat kértem, hanem érzéseket, élményeket és valódi kapcsolódást. Figyelmet, őszinteséget, biztonságot, kölcsönösséget, mély beszélgetéseket, felszabadult nevetést és valódi jelenlétet szerettem volna. Olyan kapcsolódást, amelyben önmagam lehetek, nem kell találgatnom, bizonyítanom, alkalmazkodnom vagy kisebbnek mutatnom magam.
Augusztus 8-án már tisztán, bátran és megalkuvás nélkül fogalmaztam meg mindezt. Kilenc nap sem telt el, és az élet máris kiosztotta azokat a lapokat, amelyeket kértem. Mondhatnám, hogy pikk ászt kaptam, de ennél sokkal többet adott. Pontosan azokat az érzéseket, élményeket és megéléseket hozta elém, amelyekre már nagyon régóta vágytam. Mintha odafenn végignézték volna az utamat, majd azt mondták volna, hogy most már készen állok rá, mert megdolgoztam érte, tanultam a botlásaimból, és többé nem adom alább annál, amiről tudom, hogy nekem való.
Talán azért érkezhetett meg ilyen gyorsan, mert most nem engedtem a csábításnak. Nem választottam azt, ami kevés volt, csak azért, hogy legyen valaki mellettem. Nem mentem vissza oda, ahol korábban elveszítettem önmagamat. A helyemen maradtam, és végre elhittem, hogy nekem is járhat az, amire igazán vágyom. Amikor te a helyeden vagy, már nem kell üldöznöd azt, ami hozzád tartozik. Felismered, amikor megérkezik, és nem félelemből kapaszkodsz bele, hanem nyitott szívvel befogadod.
Számomra erről szólt ez a hosszú hétvége. Megértettem, hogy kérni merek, de befogadni is meg kell tanulnom. Nem kell rögtön megkérdőjeleznem a szépet csak azért, mert korábban sokszor csalódtam. A teremtés után nem az a feladatom, hogy görcsösen irányítsak minden részletet. Észre kell vennem, amikor az élet válaszol, majd engednem kell, hogy megtörténjen mindaz, amit kértem.
Tervezd meg, milyen életet szeretnél, és fogalmazd meg pontosan, hogyan szeretnéd érezni magad benne. Ne add alább annál, amiről a lelked mélyén tudod, hogy neked való. Amikor pedig megérkezik, ne félj elvenni. Engedd meg magadnak, fogadd be, éld át és éld meg. Lehet, hogy nem véletlenül került eléd. Lehet, hogy valóban megdolgoztál érte. Talán most egyszerűen elérkezett az idő, hogy végre megéld azt, ami neked is jár.
Horváth Valéria
szakértő, tréner, szerző