Nem minden elhanyagolt gyermek nő fel üres hűtőszekrény mellett.
Van, aki egy érzelmileg üres házban nő fel. Gyermekként sokáig azt hittem, hogy minden család ugyanúgy működik, mint a miénk. Hogy természetes, ha nem beszélünk bizonyos dolgokról. Hogy természetes, ha a problémákat a szőnyeg alá söpörjük. Hogy természetes, ha a gyermek feladata megérteni a felnőtteket, miközben senki nem próbálja megérteni őt. Megtanultam alkalmazkodni. Megtanultam figyelni mások érzéseire. Megtanultam előre kitalálni, mire van szüksége a környezetemnek. Csak egyetlen dolgot nem tanultam meg. Azt, hogy nekem mire van szükségem.
A láthatatlan gyermek nem hangos. Nem lázad. Nem kér sokat. Ő a jó gyerek. Aki nem okoz problémát. Aki mindent megért. Aki mindent kibír. Aki túl korán válik felnőtté. Kívülről gyakran példamutató gyermeknek tűnik. Belül azonban egyre inkább eltűnik. Sok családban vannak kimondatlan szabályok. Nálunk erről nem beszélünk. Nálunk nem sírunk. Nálunk nem haragszunk. Nálunk kifelé minden rendben van. A gyermek pedig megtanulja, hogy a szeretet ára a csend. Hogy a biztonság ára a láthatatlanság.
Évekkel később aztán már felnőttként sem értettem, miért érzem magam sokszor egyedül emberek között is. Miért olyan nehéz segítséget kérnem. Miért érzem úgy, hogy mások fontosabbak nálam. Miért van bűntudatom attól, ha végre magamat választom. A válasz sokkal régebben kezdődött. Ott, abban a házban, ahol megtanultam eltűnni. A gyógyulás számomra nem ott kezdődött, amikor megértettem a szüleimet. Hanem ott, amikor végre elkezdtem megérteni saját magamat. Amikor először mondtam ki, hogy az én érzéseim is számítanak. Az én fájdalmam is valódi. Az én történetem is fontos.
A második könyvemet azoknak írtam, akik valaha láthatatlan gyermekek voltak. Akik megtanulták túlélni. Akik megtanultak másokról gondoskodni. Akik egész életükben másokat láttak. És akik most szeretnék végre megengedni maguknak, hogy őket is lássák. Mert egy gyermeknek soha nem lett volna szabad eltűnnie azért, hogy a család működni tudjon.
És mert soha nincs túl késő visszatalálni önmagunkhoz.
Horváth Valéria
szakértő, tréner